A világhírű séf, Niko Romito két évtized alatt hosszú utat tett meg. 2000-ben, amikor már csak néhány vizsgája hiányzott ahhoz, hogy közgazdasági diplomát szerezzen a római Tor Vergata Egyetemen, úgy döntött, hogy átveszi az abruzzói családi éttermet. Apja váratlanul elhunyt, és jóllehet Romito nem sokat konyított a főzéshez, nem fogadta meg anyja tanácsát, hogy adja el a vállalkozást. 2013-ra már három Michelin-csillag büszke birtokosa volt, és a világ minden tájáról érkeztek az ínyencek éttermébe, a Realébe. Gasztronómiai filozófiáját talán 2015-ös önéletrajzának címe foglalja össze a legjobban: Látszólag egyszerű.
A 46 éves, autodidakta Romito heteket, néha hónapokat tölt ételei tökéletesítésével, amelyek megtévesztően egyszerű tálalása nem árulkodik arról, hogy mennyire összetett recept alapján készülnek valójában. Kedvencei közé tartozik a karfiolgratin és a húslevesben tálalt mandulás tortelli. A tekintélyes Gambero Rosso étteremkalauz 2018-ban és 2019-ben a Realét választotta a legjobb olasz étteremnek.
Az elmúlt években Romito Kínára és az Egyesült Arab Emírségekre is kiterjesztette tevékenységét. Éttermet nyitott Dubajban, valamint a pekingi és sanghaji Bvlgari Hotelekben: azóta mindkettő Michelin-csillagot kapott.
De Romito nemcsak a fine diningra összpontosít. Mint fogalmazott, „az idei lezárás során az emberek újra felfedezték azt az ősi igazságot, hogy az élelem létfontosságú. És hiba magától értetődőnek venni, hogy mindig van”. „Azt szeretném, ha az élelmiszeripart az egészségesség, a fenntarthatóság és a körforgás jellemezné” – fogalmazott.
Ez utóbbi alatt Romito a körkörös gazdaság felé való elmozdulást érti – amely az újrafelhasználáson, a regeneráláson és a hulladék kiküszöbölésén alapul –, és eltávolodik a lineáris gazdaság ,a nyugati világ polgárai által jól ismert gyártás-felhasználás-kiürítés modelljétől.

Figyelembe véve a világ népességének növekedését és számos természeti erőforrás kimerülését, súlyos kérdés, hogy meddig maradhat még fenn a jelenlegi rendszer és a bolygó, ha nem változtatunk semmin. Az élelmiszerek esetében a lineáris gazdaság hajlamos a pazarlásra, a környezetszennyezésre és -károsításra, az intenzív mezőgazdasági művelési módszerek pedig nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy világszerte évente összesen egy Zimbabwe méretű terület, 39 millió hektárnyi talaj romlik le. A körforgásos gazdasági modell ezzel szemben fenntartható, „jövőálló” élelmezési rendszert kínál. A természetes regenerálódási folyamatokat utánozza, amelyek során nem keletkezik hulladék.
Az élelmiszer-előállítási folyamat melléktermékei felhasználhatók bioenergia- vagy gyógyszerforrásként, esetleg más élelmiszerek vagy a divatiparban használt szövetek előállításához. Jó példa erre az utóbbi években egyre népszerűbb módszer, hogy az elhasznált kávézaccot osztrigagomba termesztésére használják fel. Egy másik lehetőség az, ha a melléktermékeket szerves trágya formájában visszajuttatják a talajba, ami teljesen biztonságos gyakorlat, mivel nem tartalmaz szennyező- és adalékanyagokat.
Biztosra vehető, hogy a technológia fejlődésével az élelmiszergyártás során keletkező melléktermékeket más innovatív módon is fel lehet majd használni számos olyan célra is, amelyre talán még most nem is gondolnánk. Ez pedig új bevételi forrásokat teremtene egy virágzó biogazdaságban.
A körforgásos gazdaság így éppúgy járna pénzügyi, mint környezeti előnyökkel. Először is, nincs pazarlásból származó értékvesztés – ami egy lineáris gazdaságban biztosan nem mondható el. Az Intesa Sanpaolo megbízásából nemrégiben készült tanulmány szerint 2030-ra 1800 milliárd dollárral nőne a globális GDP, ha világszerte mindenki a körforgásos gazdaság elve alapján működne.
„A fogyasztói, kapitalista társadalomban túl gyakran hisszük azt, hogy az élelmiszer egyszerűen csak ott terem a tányérunkon az étteremben, vagy a csomagolásában a szupermarketben. De úgy vélem, napjainkban egyre inkább tudatosul az emberekben, hogy az élelmiszer valójában hosszú folyamat során jut el az asztalunkra. Erre a tudatosságra kell mint alapra kell felépíteni az új étkezési kultúrát  – mondja Romito. 
A sztárséf az egészségesség, fenntarthatóság és körforgás triumvirátusát szem előtt tartva 2011-ben alapította meg gasztronómiai akadémiáját a piemonti Gasztronómiai Tudományok Egyetemével együttműködve, a Reale étterem tőszomszédságában, Évente harminckét fiatal séf tanul az akadémián, ahol az élelmiszer-ágazat minden szintjével alaposan megismerkednek.

A lineáris rendszerek új, fenntartható módszerekre való cseréje nemcsak a gasztronómia, hanem az élet szinte minden területén lehetséges. Az Intesa Sanpaolo, Olaszország vezető bankcsoportjának célkitűzése is ez. „A körforgásos gazdaság rendszerének kritériumait alkalmazzuk befektetéseink átvilágítása, kapcsolataink kezelése és vállalatunk irányítása terén” – rögzíti a pénzintézet.
2015-ben az Intesa Sanpaolo úgy döntött, hogy a pénzügyi intézmények között elsőként belép az Ellen MacArthur Alapítvány stratégiai partnerei közé, amelynek elsődleges célja világszerte a körforgásos gazdaságra való átállás felgyorsítása az üzleti, kormányzati és tudományos körökkel való együttműködés révén. Innovációs központja a körforgásos gazdasággal kapcsolatos új ötleteket és kutatásokat finanszíroz és támogat.
Az ügyfeleire partnerként tekintő, kapcsolatorientált bankként az Intesa Sanpaolo rendszeres tanácsadást tart az ügyfeleknek arról, hogy a körforgásos modell hogyan szolgálhatja a legjobban az igényeiket. Sok esetben azt javasolja, hogy ismert harmadik vagy negyedik felet vonjanak be üzleti partnerként – ami a nem lineáris gyakorlat együttműködésre építő jellegét tükrözi.