A szereplők és az országos rendszer növekedése
Az első gazdasági egységet a családok képviselik. Fogyasztóként a családtagok, majd egy ország teljes lakossága ösztönző tényező lesz a termelés szempontjából. Vásárlásaikkal elősegítik a vállalatok által előállított termékek értékesítését.
A második gazdasági egység a fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoké. Az ugyanabban az ágazatban tevékenykedő vállalatok között a fogyasztói családok megnyeréséért folyó verseny kedvez az innovációnak, azaz az új, versenyképesebb termékek keresésének, és ösztönzi más kapcsolódó vállalatok, például a reklámipari szereplők fejlődését.
A harmadik gazdasági egységet a bankok képviselik. A családok a jövedelmüket bankban helyezik el, a fogyasztói kiadások arra ösztönzik a családokat, hogy a bankokhoz forduljanak jelzálog-, illetve egyéb hitelekért, valamint akkor is, ha befektetés útján szeretnének kiegészítő jövedelemhez jutni. A megtakarításokat pedig a bankok is befektetik, ezzel segítik a vállalatokat a termékfejlesztésben, az innovációban.
Ezen szereplők mindegyike adót fizet, amelyet az állam szolgáltatások nyújtására használ fel, egyeseket közvetlenül, másokat viszont más cégeken keresztül.

Középpontban az emberek 
Mindebből egy olyan tényező rajzolódik ki, amely magában foglalja a családokat, a vállalkozásokat és a bankokat, és eléri, hogy kölcsönhatásba lépjenek egymással az egyes államok gazdasági rendszerén belül. Ez nem más, mint a „humán tőke”, amely minden országban a növekedés és fejlődés elsődleges hajtóereje.

A család: a nők és a fiatalok szerepe 
A családon belül két gazdaságilag kiszolgáltatottabb egységet különíthetünk el: a nőket és a fiatalokat. 
Azokról a nőkről van szó, akik dolgoznak ugyan, de ezért alacsonyabb fizetést kapnak, vagy kevésbé felelősségteljes pozíciót töltenek be; nőkről, akiknek sokszor gondot okoz összeegyeztetni a munkát és a családot. Mindkét esetre kész megoldásokkal rendelkezünk, és az etikus vállalatok alkalmazzák is ezeket: olyan vállalatokról van szó, amelyek úgy döntöttek, hogy minden szinten biztosítják az esélyegyenlőséget, amely magában foglalja a munkaidő nagyobb rugalmasságát és az olyan választható szolgáltatásokat, mint a munkahelyi gyermekgondozás.
A fiatalok a jövő erőforrása, amelybe mind humán tőkeként, mind pedig teljes értékű jövőbeli gazdasági egységként érdemes befektetni. Ehhez komoly fejlesztésekre van szükség az iskolákban mint a képzés és a munkára nevelés elsődleges helyszínén. Olyan iskolákról van szó, ahol az oktatási módszerek elsősorban a jelenleg alapvetőnek tekintett készségek művelésére és kialakítására összpontosítanak: a digitális műveltségre, a kommunikációra, a problémafelvetésre és -megoldásra, a döntéshozatalra, a csapatmunkára, az empátiára. A dinamikus lendület a személyes kíváncsiságból táplálkozik, amely az adott szakterület legújabb eredményeinek követéséhez, a megfelelő olvasmányok beszerzéséhez, kutatáshoz, internetes tájékozódáshoz vezet.

Vállalkozás: a siker tényezői 
Egy vállalat sikerének fő hajtóerejét a kreatív, intellektuális és stratégiai készségek képezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalat szakemberei egy lépéssel a versenytársak előtt járjanak az innováció és a kutatás terén. Ez annyit jelent, hogy mindent sikertényezőnek tekinthetünk, ami mozgósítja a vállalat humán tőkéjét.

További információ...
Az ENSZ definíciója szerint a vállalati fenntarthatóság annyit jelent, hogy az adott cég minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy csökkentse a termelési folyamatai által a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatást. A vállalati fenntarthatóság fogalmába az is beletartozik, hogy lehetővé teszi az etikus és fenntartható fogyasztást: a vállalat vállalja, hogy termékei környezetkímélőek is. Társadalmi fenntarthatóságot jelent, azaz a munkavállaló mint egyén fejlesztését, az esélyegyenlőség tiszteletben tartását, fenntarthatóbb döntéseket az üzleti modellben, úgy, hogy mindez közvetlenül vagy közvetve összefügg a humán tőke optimalizálásával.

Bankok: emberek és szakmák 
Mint minden szakma, a banki tevékenység is fejlődött az idők során. Ez már nem az a kor, amikor a bankot az intézmény nagybankár tulajdonosával azonosították, vagy manapság a vezérigazgatóval, a részvényesekkel, a felső vezetővel...
Egy olyan vállalatnál, amely más vállalatokhoz hasonlóan működik – csak a szakterülete esetünkben a gazdasági-pénzügyi terület –, a banki tevékenység a vezetők, technikusok és a nyilvánossággal kapcsolatban álló alkalmazottak csapatának öröksége.
A bankban dolgozó emberek jelentik az ügyfelek számára az elsődleges kapcsolódási pontot, így elengedhetetlen, hogy a banki munkatársak bizalmon alapuló kapcsolatot építsenek ki ügyfeleikkel. A banki tanácsadó feladata a személyes vagy virtuális segítségnyújtás, a legkényesebb problémák megoldása, a termékek és szolgáltatások népszerűsítése... Tanácsadói vagy pénzügyi közvetítői minőségében a banki tanácsadó tanulmányozza a családok, vállalkozások, hagyatékok gondozóinak pénzügyi helyzetét, hogy mindenkinek a lehető legjobb tanácsot adhassa.

További információ...
A harmadlagos szektor szolgáltatásaira szakosodás a banki tevékenység újraértelmezését jelenti. Az ágazat szereplői a hagyományosnál kevésbé kockázatos befektetéseket kínálnak, jövedelmezőségük alacsonyabb, de stabilabb. Támogatják a biogazdálkodást, a megújuló energiát, a „fair trade” mozgalmat. A gazdasági-pénzügyi területen is átültetik a gyakorlatba a fenntarthatóság eszméjét: hitelt adnak a gazdaság leggyengébb szereplőinek, nem hajlandók kompromisszumokra az emberi és munkajogok terén, mindennél előbbre helyezik az átláthatóságot, és az érintettek aktív részvételét lehetővé tevő vállalatirányítási módszereket alkalmaznak. 

Az állam a nyereség és veszteség és a jólét között
A családok, a vállalkozások és a bankok egytől egyig hozzájárulnak az ország fejlődéséhez, amint az egy sor mutatóval mérhető is. A vállalatok tevékenysége fontos részét képezi a GDP (bruttó hazai termék) alakulásának. A GDP megmutatja, hogy mennyit termel egy ország, mekkora a vagyona: ezzel a mutatóval mérhető a gazdaság „egészségi állapota”.
Az a nézet, hogy a GDP önmagában nem elegendő egy ország gazdasági jellemzőinek meghatározásához, számos helyen új mutatók alkalmazásához vezetett, amelyek társadalmi és környezeti szempontból is mérhetővé teszik egy vállalat fejlődését: olyan tényezők tartoznak ide, mint a környezet minősége, a pénzügyi egyenlőtlenségek, a lakosság egészségi állapota és iskolázottsága, valamint a biztonság.

További információ...
A nem kizárólag gazdasági jellegű mutatók alkalmazását első ízben a múlt század hetvenes éveiben próbálta ki Buthan állam, amely a GDP mellett a bruttó nemzeti boldogság-indexet is megpróbálta kimutatni.
Napjainkban Olaszország az európai országok között elsőként a fair és fenntartható jólétre vonatkozó („Fair and Sustainable Wellness - BES”) tizenkét mutatót épített be gazdasági tervezési ciklusába.