Mielőtt még 20 éves lett volna, Artemisia Gentileschi apja, Orazio, aki szintén festő volt, levelet írt egy firenzei mecénásnak, amelyben figyelmébe ajánlotta a lányt. "Lányom három éve fest - írta -, és máris olyan művekre képes, amelyekhez a szakma sok főmestere soha nem jut el."

Orazio szavai kétségtelenül némi apai elfogultsággal és büszkeséggel teltek. Mivel azonban Artemisia képi világa és az, amit pályafutása során alkotott, olyan jellegzetes volt, hogy a kurátorok és kritikusok ma is olyan nagyra tartják, úgy tűnik, apja szavai az igazság talaján állnak.  

Rómában született 1593-ban, és mozgalmas, peripatetikus életet élt, amelynek során hosszabb ideig élt és dolgozott Firenzében, Velencében, Londonban és Nápolyban. Az utóbbi nagyvárosban töltött éveit mutatja be az Artemisia Gentileschi a Napoli című új kiállítás. 
A mintegy 50 művet felvonultató tárlatot - megfelelő módon - a Gallerie d'Italia - Napoliban, az Intesa Sanpaolo bankcsoport nápolyi múzeumában rendezik meg. 

"A művész más helyeken eltöltött ideje talán jobban ismert, mint az, amit ebben a városban töltött" - mondja Antonio Ernesto Denunzio, a Gallerie d'Italia - Napoli igazgatóhelyettese és a kiállítás társ-kurátora. "Azonban, ahogyan azt a kiállítás összeállítása során kiderült, Artemisia nápolyi évei legalább annyira érdekesek. " 

Az 1638 és 1640 közötti rövid londoni tartózkodástól eltekintve Gentileschi 1630-tól megszakítás nélkül Nápolyban élt, egészen az 1650-es évek közepén bekövetkezett haláláig (halálának pontos dátumát nem jegyezték fel). Sikeres, független műhelyt vezetett - ami abban az időben ritka teljesítmény volt egy női művész számára -, és Európa-szerte kapcsolatot tartott fenn hercegekkel és más fontos mecénásokkal.  
Az Artemisia Gentileschi a Napoli olyan kiemelkedő festményeket mutat be nápolyi éveiből, mint Alexandriai Szent Katalin (a stockholmi Nationalmuseum gyűjteményéből) és Judit és szolgálója Holofernész fejével (az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményéből). 

Giuseppe Porzio, a kiállítás társkurátora szerint: "Az egyik dolog, ami Artemisiát festőként különlegessé tette, az a hősnő, akit női alanyaiból alkotott - akiket erővel, bátorsággal ruházott fel. " 
Ezek közé a témák közé tartozott a bibliai Delila alakja a Sámson és Delila című festményen, amely az Intesa Sanpaolo művészeti gyűjteményének részét képezi, és szintén szerepel a kiállításon. A képen Delila látható, amint ollóval a kezében összeesküvést sző egy társával másodpercekkel azelőtt, hogy levágnák szerelmének, Sámsonnak a haját, hogy ezzel megfosszák istenadta erejétől.    

Artemisia korai életét megrázta egy sokat dokumentált szexuális zaklatás, amelyet 17 éves korában szenvedett el Agostino Tassi festőművésztől, apja munkatársától. 

Most a nápolyi állami levéltár segítségével a kiállítás életrajzi részleteket tár fel későbbi életéből is. Ezek közé tartozik hajadon lánya, Prudenzia - Artemisia öt gyermeke közül az egyetlen, aki elérte a felnőttkort - terhessége, valamint Prudenzia és a gyermek apjának puskás esküvője.    

Az Artemisia Gentileschi a Napoli további kiemelkedő alkotásai a három monumentális vászon közül kettő, amelyeket a művész 1635 és 1637 között festett a Pozzuoli székesegyház számára (a Nápolytól nem messze fekvő Pozzuoli ókori tengerparti városban). Ezek Szent Januarius a pozzuolii amfiteátrumban és Szent Proculus és Nicea, ez utóbbi képet kifejezetten a kiállításra restaurálták.  

Nápoly a 17. század elején Párizs után Európa második legnépesebb városa volt, több mint 300 000 lakossal. Spanyolország uralta - leszámítva egy rövid időszakot 1647-ben és 1648-ban, amikor a nápolyiak az egyre növekvő adók miatt feldühödve fellázadtak és kikiáltották a köztársaságot. Nápoly évek óta bőségesen szállított fegyvereket és katonákat uralkodóik rendelkezésére a francia-spanyol háborúban.  
Artemisia időnként nehéznek találta az életet a városban; ez volt az egyik oka annak, hogy Angliába távozott. Egy 1636-ban Andrea Ciolihoz, a toszkánai nagyherceg titkárához írt levelében ezt írta: "Nem akarok tovább Nápolyban maradni, mind a háború [hatása], mind a magas életköltségek miatt. " 
A kiállítás kurátorai igyekeznek megosztani a történelmi részletek nagy részét, valamint némi művészi kontextust is. "Gentileschi remek festő volt, de szeretnénk elkerülni, hogy kivételességét hangsúlyozzuk" - mondja Porzio. "Inkább a korabeli nápolyi kortársaival együtt tekintünk rá, akik közül sokan a maguk nemében is érdekes művészek voltak. " 

A kiállításon olyan művészek alkotásai láthatók, mint Massimo Stanzione, Paolo Finoglio, Francesco Guarino, Andrea Vaccaro és Annella de Rosa.

"Az olasz festőkkel kapcsolatos ismeretek bővítése a Progetto Cultura egyik kulcseleme, az Intesa Sanpaolo hosszú távú terve, amely a kulturális gazdagodás előmozdítására irányul, mint a társadalmi növekedés motorja" - mondja Denunzio.

Az utolsó szót azonban talán magának Artemisiának kellene mondania. 1649-ben azt mondta egy gyűjtőnek, aki úgy gondolta, hogy túl sokat kér egy képért: "Velem nem fog veszíteni a méltóságos uraságod. [Mert] egy nő lelkében megtalálja a császár szellemét. " 

A Gallerie d'Italia - Napoli látogatói ezen a télen saját maguk is megítélhetik, mennyire nagyszerű volt ez a szellem.