Amikor Raffaello Sanzio festőművész 1520 nagypéntekén, 37 éves korában elhunyt, X. Leó pápa vigasztalhatatlan volt. Alig több mint egy évtized alatt az alkotó – akit ma Raffaellóként ismerünk – lenyűgöző freskók sorával adott új arculatot a vatikáni palotának. Ráadásul ezek csupán egy töredékét képezték munkásságának.
Röviddel halála után Rómát földrengés rázta meg. Úgy tartották, hogy a Menny emlékezett meg így, a Krisztus halálakor küldött jelek egyikével Raffaellóról. Az urbinói zseni rövid élete alatt hatalmas hírnévre tett szert. A szentpétervári Állami Ermitázs Múzeum „Raffaello után – 1520-2020” című kiállítása a művésznek a halála óta eltelt fél évezredben kifejtett, jelentős hatását mutatja be.
„Tökéletesen kiegyensúlyozott műveket alkotott, amelyek az egész reneszánsz csúcsát és összegzését jelentik. Rendkívüli arányérzékével Raffaello az eszmény megtestesítőjévé vált.” – mondta a kiállítás kurátora. Dr. Vaszilij Mihajlovics Uszpenszkij szerint Raffaelo alighanem a 17. századi klasszikus stílusú művészekre volt a legnagyobb hatással – olyanokra, mint Annibale Carracci, Guido Reni, Domenichino és Poussin –, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 16. századtól a 19. század elejéig szinte egyetlen jelentős európai művész sem kerülte el a hatását. Mindenki őt tekintette viszonyítási pontnak.
Az Intesa Sanpaolo és a csoport oroszországi leányvállalata, a Banca Intesa által támogatott kiállításon 300 alkotás tekinthető meg. A kiállítás a reneszánsz mester festményeinek és vázlatainak kisebb válogatásával kezdődik – Uszpenszkij szavaival, ezek „megadják az alaphangot” ahhoz, ami utánuk következik.

A kiállított művek közül különösen figyelemre méltó Poussin és Pompeo Batoni Szent Családja, valamint Ingres és a manierista Jacopo da Pontormo Madonna-képei. Említésre érdemes még Friedrich Overbeck A vallás diadala a művészetben (1829-40) című nagyszerű olajfestménye is, amelyet Raffaello Disputa című vatikáni freskója ihletett, és amelyet gyakran hoznak fel Raffaellónak a német romantikára gyakorolt hatása bizonyítékaként.
Az alkotások túlnyomó többsége az Ermitázs saját gyűjteményéből származik, de nemzetközi intézmények is kölcsönöztek műveket, így például a londoni British Museum, a moszkvai Állami Tretyakov Galéria és a bécsi Albertina Múzeum.
„A látogatók számára a legnagyobb felfedezés valószínűleg a római [mára már lebontott] Villa Stati-Mattei nyolc nagyszerű freskója lesz” – állítja Uszpenszkij. „Ezeket Raffaello fő tanítványa, Giulio Romano készítette Raffaello műhelyének más művészeivel együtt, 1520 körül. A főszereplőjük Vénusz és Ámor, a fő téma pedig a szerelem. A 19. századi durva átfestés után az Ermitázs restaurátorainak nemrégiben sikerült megtisztítaniuk a freskókat, így eredeti pompájukban mutathatjuk be őket.”

Picasso rajongott Raffaellóért. „Ő maga a mennyország” – mondta róla a spanyol művész. A 20. századi alkotók azonban többnyire elutasították Raffaello művészetét, mivel túlságosan csiszoltnak és tökéletesnek tartották.

A kiállítás egyik érdekessége az orosz Jegor Osztrov tavalyi alkotása: Raffaello A Sixtusi Madonna című remekművének raszteres (bittérképes) grafikával készített átdolgozása. Mindez jól mutatja, hogy a reneszánsz mester még a 21. században is megihleti a művészeket.
A „Raffaello után – 1520-2020” című kiállítás az Állami Ermitázs Múzeum és az Intesa Sanpaolo, Olaszország legnagyobb bankja között 2018-ban aláírt hároméves kulturális együttműködési megállapodása részeként jött létre, amelyben a bank Milánóban, Nápolyban és Vicenzában működő múzeumtriásza, a Gallerie d'Italia is közreműködött. Raffaello műveinek bemutatása a Piero della Francescának szentelt, ugyanezen a helyszínen 2018-ban nyílt kiállítást követi, amely szintén az Intesa Sanpaolo szponzorálásával valósult meg.
Az Ermitázs már számos művet kölcsönzött a Gallerie d'Italia kiállításaihoz, köztük a 2019-ben Milánóban megnyílt, Antonio Canova és Bertel Thorvaldsen 19. századi szobrászokat bemutató tárlathoz.
Mint Uszpenszkij hangsúlyozta, az Intesa Sanpaolo támogatása rendkívül fontos számukra. „Ez most, a gazdasági bizonytalanság, a politikai feszültségek és a világjárvány okozta nehézségek idején még nagyobb jelentőséget kap. Segít a kulturális világnak abban, hogy országhatárokra tekintet nélkül megőrizze egységét” – fogalmazott a kiállítás kurátora, hangsúlyozva: az Ermitázs olasz művészetet bemutató kiállításai, valamint más oroszországi kulturális kezdeményezések támogatásával az Intesa Sanpaolo egy nagylelkű és nyitott, gazdag örökséggel rendelkező ország képét alakítja ki Olaszországról.

aki – megerősítve Uszpenszkij szavait – kifejtette, Raffaello festményei és rajzai az olasz művészet legmagasabb szintű megnyilvánulásai közé tartoznak. „Az egész világon éreztette hatását, és ez tökéletesen illeszkedik az Intesa Sanpaolo erőteljes nemzetközi irányultságához” – tette hozzá. 
 Michele Coppola arról is beszélt, hogy nagy büszkeség az Intesa Sanpaolo számára támogatni Raffaelo kiállítását,  amely megerősíti a Gallerie d'Italia és a tekintélyes orosz múzeum közötti kapcsolatot. A festőmesterek ismertségének előmozdítása az egyik fő célkitűzése a Progetto Cultura, az Intesa Sanpaolo hároméves tervének, amely a kulturális gazdagság mint a gazdasági növekedést kísérő társadalmi szintű növekedés egyik hajtóerejének előmozdítására irányul.
Az Állami Ermitázs a legmegfelelőbb helyszín egy Raffaello-kiállításhoz, már csak azért is, mert a múzeum tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezik Raffaello műveiből. Alapítója, Nagy Katalin cárnő annyira lelkes csodálója volt az olasz zseninek, hogy művészeket bízott meg azzal, hogy aprólékos pontossággal újraalkossák az épületben a Vatikáni Palota Raffaello freskóival díszített Loggia folyosóját. Az Állami Ermitázs látogatói ma is végigsétálhatnak rajta.
Raffaello tehát az elmúlt félezer év számtalan művésze mellett egy orosz császárnőt is a rajongói között tudhatott.
Ide kattintva megtekintheti a kiállításról szóló videó