1996 szeptemberében a 17. századi festő, Pietro Antonio Ferro Madonna és gyermeke Szent Ferenccel és Eligiusszal című oltárképét tolvajok kivágták keretéből és elvitték a dél-olaszországi Tolve városának ferences kolostorából, ahol addig függött. A vászon mintegy két évvel később került elő egy közeli erdőből, alig felismerhető állapotban; egy kartonpapírcsőben rejtőzött meghajlítva, arról nem is beszélve, hogy átázott és mocskos volt. Szemtanúk beszámolói szerint inkább tűnt felmosórongynak, mint műalkotásnak. Szakértők attól tartottak, hogy a műalkotás menthetetlen. Most, húsz év elteltével a tökéletesen restaurált festmény is megtekinthető a Venaria-palotában (Torinó mellett) rendezett, A szépség törékenysége című kiállításon.

A kiállításon több mint 212 műalkotás látható, amelyek mindegyike az Intesa Sanpaolo olasz bank által koordinált „Restituzioni” elnevezésű program keretében nyerte vissza eredeti fényét, miután valamilyen károsodást, torzulást, állagromlást szenvedett el.
 A kiállítás fénypontjai közé tartozik egy egyiptomi szarkofág a 25. dinasztia végéről vagy a 26. dinasztia elejéről (Kr. e. 7. század); Antony Van Dyck egészalakos portréja Caterina Balbi Durazzo genovai nemesasszonyról; és a modern olasz mester, Giorgio Morandi virágvázát ábrázoló csendélete, a Fiori, 1918-ból.
A kiállított darabok készítésének ideje évezredeket ölel fel, az ókortól többé-kevésbé napjainkig, és ami összeköti őket, az az Olaszországhoz való kötődésük: minden egyes műalkotás vagy az országban készült, vagy ma is ott található (templomokban, múzeumokban vagy régészeti lelőhelyeken), vagy – és ez a leggyakoribb eset – mindkettő.

„A kiállítás címe önmagáért beszél” – állítja Michele Coppola, az Intesa Sanpaolo művészetért, kultúráért és történelmi örökségért felelős igazgatója. „Az olasz művészetnek hosszú, egyedülálló és rendkívüli a története. A félsziget északi részén fekvő Piemonttól a déli Calabriáig megszámlálhatatlan műkincs lelhető fel. De ezeket a kincseket meg kell mentenünk és megőriznünk. A szépség törékeny – és az Intesa Sanpaolo büszke arra, hogy támogatja a kultúrkincsek megőrzésének nemes ügyét.”
Még 2016 elején az Intesa Sanpaolo képviselői egyeztetésbe kezdtek a helyi és állami szervekkel, hogy kiválasszák azokat a műalkotásokat, amelyek a leginkább rászolgáltak, hogy bekerüljenek a Restituzioni programba. Végül 212 művet választottak ki, és a restaurálási munkálatok meg is kezdődtek abban az évben és a következőben, hogy a nagyközönség az összes alkotást megtekinthesse a 2018-as, „A szépség törékenysége” című kiállításon.
Akit érdekel, hogyan néztek ki a kiállított tárgyak a folyamat kezdetén, az megnézheti a műkincsekről restaurálás előtt, közben és utána készült képeken. (Ezek a Restituzioni weboldalán is láthatók, a munkálatokról készült rövidfilmekkel együtt.) A különböző munkálatokkal megbízott restaurátorok a legmodernebb technikák széles körét alkalmazták, az UV-sugárzástól a röntgenen át a termográfiáig.

„A szóban forgó alkotás egy csodálatos szertartási köntös volt, amelyet a brazíliai tupinamba törzs készített a 16. század végén vagy a 17. század elején, ötezer skarlátvörös íbisztollból. Végül a milánói Pinacoteca Ambrosiana gyűjteményébe került, de a tollak idővel nagyon elszennyeződtek.

Pietro Antonio Ferro (Ferrandina, Matera 1570-Tricarico, Matera 1652 után), Szűz Mária gyermekkel, Szent Ferenc és Eligius társaságában, 1621, olaj, vászon Tolve (Potenza), San Francesco templom Ph. Luca Centola e Sario Manicone
Miután a munkacsoport egy sor tesztet végzett annak megállapítására, hogy milyen tisztítási módszer lenne kellően kíméletes, az infravörös lézer használata mellett döntött – ami egyszeriben több évszázadnyi port távolított el. Mintegy varázsütésre, a tollak ismét eredeti vörös-narancs színükben ragyogtak. Az 1989-ben elindított Restituzioni program Feliciano Benvenuti, a Banca Cattolica del Veneto akkori elnökének ötlete volt. Az első időszakban tíz műalkotást restauráltak.

Giorgio Morandi
(Bologna 1890–1964)
Virágok
1918
olaj, vászon
Milánó, Pinacoteca di Brera
A Ministero dei Beni e delle Attività Culturali e del Turismo, Archivio fotografico della Pinacoteca di Brera jóvoltából
Ph. Luciano e Giuseppe Malcangi
A Banca Cattolica del Veneto azóta rég beolvadt az Intesa Sanpaolo bankcsoportba, de ez utóbbi – Coppola szavaival élve – „teljes mellszélességgel felvállalta” a Restituzioni programot. Az idei már a program 18. időszaka, és az elmúlt három évtizedben összesen mintegy 1300 műalkotást restauráltak.
Mára némileg bővült a programba felvehető tárgyak köre, az olasz művészek vagy kézművesek által külföldön készített művekre is kiterjed. A szépség törékenysége című kiállításon Canaletto unokaöccsének, Bernardo Bellottónak egy drezdai városképét is megtekinthetjük, amely ma az ihlető város Gemäldegalerie Alte Meister gyűjteményének részét képezi. A kiállítás szeptemberig tart, utána a kiállítási tárgyak visszakerülnek állandó helyükre (ahogy a Restituzioni programban résztvevő összes mű).
„Az Intesa Sanpaolo soha nem tartozott azok közé a bankok közé, amelyeket pusztán pénzügyi célok vezetnek” – mondta Coppola. „Eltökélt szándéka az is, hogy hozzájáruljon a társadalom kulturális gazdagodásához. „Ezért három galériában [a milánói, nápolyi és vicenzai Gallerie d’Italiában] mutatjuk be saját műgyűjteményünk kiemelkedő darabjait. De hosszú távon befektetünk olyan programokba is, mint a Restituzioni, hogy megóvjuk egész Olaszország művészeti örökségét.” Más szóval az Intesa Sanpaolo élen jár a szépség törékenysége elleni küzdelemben.

Címlapfotó:
Anton van Dyck
(Antwerp 1559–London 1641)
Caterina Balbi Durazzo portréja
1624 – olaj, vászon
Genova, Palazzo Reale
A Ministero dei Beni e delle Attività Culturali e del Turismo, Palazzo Reale di Genova jóvoltából
Ph. Nino Silvestri